Mezőkövesdi kirándulás

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Mezőkövesdi kirándulás

Feltöltve: 2013-05-02

A matyó népművészet tavaly decemberben felkerült az UNESCO szellemi világörökségének listájára, ideje hát, hogy Mezőkövesden és környékén szemlét tartsunk a világ által elismert kincseink felett.

Érdemes kipróbálni a Zsóry-fürdő gyógyvizét, megkóstolni a kövesdi tokányt, és ha már erre járunk, átugorni Egerbe is bikavért házasítani a Demeter pincészetben.

Hadaknak a nagycsaládokat nevezték valaha, róluk kapta a nevét a Hadas városrész Mezőkövesden. Itt alakították ki a skanzent, megőrizve a régi településszerkezetet. Ha felnőtt a családban egy generáció, nem repültek ki a gyerekek, hanem felhúztak a szülői ház mellé még egyet, aztán még egyet. Ebben a városrészben a lányok, asszonyok éltek egész évben, a férfiak javarészt az ólastanyákon voltak a jószággal.

A skanzenben Kisjankó Bori édesapjának a házában nyílt a mézeskalács kiállítás, de mi most fehér porcukros mázzal díszíthetünk piros tükrös szívet, amilyet valaha a fiúk adtak búcsúkor a leányoknak, és közben bekapkodhatunk párat a ház lekváros, kókuszos, mézes süteményeiből. A népművészeti egyesület székházában beöltözhetünk matyó leánynak, legénynek, asszonynak, és le is fényképezkedhetünk. Vár minket régi kicsi házában Kovács István, a bútorvirágozó is. Kerekded kócos rózsákat fest éppen egy ládikára, egy tükör rózsás kerete már éppen szárad.

Finom falatok és borok

Fazekasmesterhez is látogatunk, az edények közül az egyik geometrikus, a másik virágmintás, a színvilág is nagyon eltérő. Kisjankó Bori házába is elvetődünk, ez a három elemit végzett parasztasszony a maga módján zseni volt, sokat tett azért, hogy Mezőkövesd megélhessen „a nyár összes virágaiból”, és persze saját családja, hat gyermeke, nem túl élelmes férje is. Délre a Balneo Hotel Zsori Thermal & Wellness svédasztallal vár minket, megkóstoljuk többek közt a kövesdi tokányt szegfűgombával, sült szalonnával, lecsóval, debreceni karikákkal. Meg a „ronda, de finom” kategóriában kellemesnek mondható mákos gubát.

Délután az egri pincesoron van dolgunk: bikavért keverünk, de előbb még végigkóstoljuk a Demeter pincészet borait. A könnyű, üde Bordeauxban aranyérmes Hangát és egy ezüstérmes Egri csillagot aztán egy finom sillert meg egy zamatos rozét, és jönnek a vörösek, köztük a Bikavér classic, amely abból a három 2009-es tételből készült, amelyekkel most mi is játszadozhatunk.
A móka előtt nagyon komoly sajt- és sonka-kolbász-májas tálat kóstolunk. Ezeket a finomságokat azok a termelők hozzák, akik előtt mindent szombaton kinyílik a pincészet kapuja, itt árusíthatnak, csereberélhetnek. A zsákmány mellé a látogatók pedig megkóstolhatják akár decinként a pincészet legjobb borait.

Vízi torna és szaunaszeánsz

A gyógymasszázs után alig tudok fölállni, állítólag ez jó jel. Beleejtem magam a Zsóry-fürdő gyógyvizével telt medencék közül a melegebbe, és arra gondolok, el kellene lógni a vízi tornát. Aztán meglátom a szabadtéri jakuzzit a hatalmas vízsugarakkal, és már tudom, mitől lesz még jobb nekem. Ezek után érkezik a medence szélére egy hosszú hajú, vállas fiatalember színes vízi nudlikkal, úgyhogy vízi torna mégiscsak lesz. Macerás, de élvezetes.
És most jön a szaunaszeánsz, leballagok a mínusz első szintre, a kollégák nyomban értesítenek, hogy le a fürdőruhát, föl a lepedőt, amely utóbbit a már mondott fiatalembertől lehet átvenni. Most végre néhány ép mondatból megtudom, hogyan kell szaunázni, mennyi ideig, és mire való a jég, a hideg víz, a só, a méz ebben az összefüggésben. És mitől ment gallyra az új fürdőruhám egy hónap alatt. Mindenki kap citromos jeget, bedörzsöljük magunkat, és utána még a nyakunkba is kapunk a jeges vízből, és közben a szaunamester terelgeti ránk a gőzt egészen varázslatosan. Ebből ennyi nekünk nem is elég. Zuhanyozás, némi pihenő után friss lepedőkbe csavarva visszamegyünk még egy körre. De nem késünk le az ebédről, főként nem a pompázatos krémes levű halászléről, a kis pontyderék-darabkákkal. Megértjük, hogy a séf így szereti, mi is. A nem ronda, de mégis finom kategóriában a vargabéles kifejezett sikert arat.

Matyó népművészet

A monda szerint a matyó hímzés úgy keletkezett, hogy egy matyó lánynak az Ördög elrabolta az anyját és a szerelmét. Azt mondta, akkor vissza őket, ha télvíz idején az ölében elviszi a templom elé a nyár összes virágait. A lány imádkozni kezdett, és azt a sugallatot kapta, hogy hímezze rá a mezők virágait a kötényére, úgy menjen a templom elé. Vissza is kapta az anyját és a szerelmét.

A matyó elnevezés a XIX. század elején tűnik fel először, kezdetben a Mezőkövesden és általában a környéken élőket, majd Tard és Szentistván lakóit is matyóknak tartották. A néprajzkutatók szerint azonban a református környezetben megmaradt katolikus szigetek lakóit hívták így megkülönböztetésül. E három település népművészetével maradandót alkotó, ma is nagyon vallásos lakosai, azóta is büszkén vallják magukat matyóknak.
A mezőkövesdi matyó hímzés virágkorát az 1896-os Millenniumi Kiállításon aratott óriási sikerétől számíthatjuk. Miután a matyó népművészet országosan ismertté vált, a háziipar-szerű hímzés lett a fő kereset forrás a környéken. A szegénység ellenére mégis a matyóké volt a legcifrább viselet. Akkoriban született az a mondás, hogy: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!”
A matyó minták sűrűek, tömöttek, teljesen kitöltik a felületet, színezésük erős, telt. Legjellegzetesebb elemük a „matyó rózsa”. A legtöbb rózsavariációt Kisjankó Bori „íróasszony” alkotta. A mezőkövesdi matyó népviselet kiemeli a test szépségét. A nők testhez simuló felsőrészt (litya) viselnek a vállnál megemelt ujjal, derékban elálló fodorral; szoknyájuk hosszú, alja kicsit kiálló, fodros. A kötény (surc) is hosszú, ezt gazdag hímzés díszíti. Egészen egyedi a „csavarintós” kendő, amelyen hatalmas pompon-szerű díszek emelik egyenesre a fejtartást. A férfiak fehér ingének dísze a rendkívül bő ujj, melyet széles hímzéssel, gyakran horgolt csipkével is gazdagítanak. A fejtetőre csapott, magas matyó kalapot pántlika ékesíti.